Gyorsan eltelt a pár nap, de szerencsére sikerült annyit belepréselnem amennyit csak lehetett. Még mindig van, amit nem tettem meg, de majd legközelebb. Hogy mikor azt még nem tudom, mert szerintem többet nem megyek Máltára egyedül. Amit mindenképp meg akartam nézni, azt megnéztem és most már talán lejjebb hagy ez a láz. Mindenképp szeretnék azért még visszamenni, de legközelebb másik célpontot fogok választani. Az idei turné mindenképp sikeresnek mondható, sok újat láttam. Tavaly csak úgy odamentem és ott a helyszínen próbáltam meg kitalálni, hogy mit is nézzek meg, de idén már ugye tudtam előre.

A következőkben leírom merre jártam, adok pár infót is, ha valaki esetleg szeretné látni ezeket a helyeket. Benaplóztam az egész utat, nyomon lehet követni:

Click here to TrackMyTour!

Nézzük akkor a legelejét. Már nagyon vártam a vasárnapot, reggel valamivel korábban kimentem a reptérre, mert már nem bírtam itthon lenni. 3 fok volt errefelé, ott pedig 22 az időjárásjelentés szerint, de nem annyi volt, hanem sokkal több… A gép időben indult, és 10 perccel menetrend szerinti érkezés előtt landolt Luqa-ban, ahol 28 fok volt épp, tehát 25 fokos különbséggel kellett “megküzdenem” rögtön az elején. Itt hozzátenném, hogy soha nem értettem azt a köpködést, amit az emberek elengednek a Ryanair irányába. Lassan öt éve repkedek erre-arra, többször is egy évben és a Ryanair-rel még soha semmi gondom nem volt. Ellenben a Wizzair-rel, amit egyszer használtam, annál több. Egyszer repültem az Easyjet-tel is, ott nem volt kirívó probléma. A másik dolog, hogy az említett társaságok közül mindig a Ryanair a legolcsóbb, ami nem is számítana ha pár fontról lenne szó, de például most a negyedéért utaztam egy Easyjet-es jegy árának. Azért ez már számít.

Leszállás után betértem a Burger King-be a reptéren, mert iszonyat éhes voltam. Utána elindultam SIM-kártyára vadászni, mert vittem magammal az iPad-et és szerettem volna használni. Megjegyzem, az egyik legjobb ötlet volt. Mindig a kezemben volt ha kellett bármi, sokat segített. Ha van valami tablet gépetek, vagy független telefonotok, akkor mindenképp szerezzetek be egy SIM-et, csak ajánlani tudom. Én a vodafone-t választottam (azt találtam meg elsőként), 12 euró egy SIM, a feltöltések pedig:

3 €  -  250 mb (1hét)

10 €  -  1 giga (1 hónap)

20 €  -  2 giga (1 hónap)

Én 600-650 mega között fogyasztottam adatot az iPad-en és elég gyakran is használtam.

Ezután vettem buszbérletet (7 nap – 12 €) ami minden nappali járatra jó a szigeten,de az éjszakai buszokra, ha szükség lenne rá, külön jegyet kell venni. Ide tartozik, hogy bár már egy éve az Arriva szállítja az utasokat, egész komoly a rendszerük, de a két sziget közötti különbséget megtartották. A Máltán vásárolt jegyek, bérletek nem érvényesek Gozo-n, és ugyanígy fordítva. Bérletet mindenképp érdemes beszerezni, mert sokat használja a tömegközlekedést az ember, és jobban megéri magad utazni, mint mondjuk valami kabrió sightseener busszal. A reptéren van az Arrivának egy kis irodája, rögtön a vodafone mellett, tehát egyből meg lehet szerezni mindkettőt. A buszokat természetesen átszámozták, új útvonalak vannak, minden más, mint tavaly volt. Ami nagyon jó, hogy vannak expressz buszok, ezek az X jelülést kapták, X1-től X6-ig. Ezek a buszok ritkán állnak meg, nem úgy, mint a többi és aránylag gyorsan el lehet jutni velük bárhova. Hogyan érdemes a reptérről a szálláshelyig buszozni? Attól függ melyik településen van a hotel:

Valletta: X4, X5

Sliema, San Giljan, Paceville,: X4 vagy X5 Vallettáig, majd 12 vagy 13

Pembroke: X4 vagy X5 Vallettáig, majd 13

Bugibba: X3

Marsaskala: X5

Birzebugga: X4 vagy X5 Vallettáig, majd 82 (ez bár félig dupla út, de aki előszőr jár itt, annak ezt ajánlom)

Marsaxlokk:  X4 vagy X5 Valletáig, majd 81

Golden Bay: X3 Bugibbáig, majd 223 (vagy X3 Mosta-ig, onnan 23, de ez kicsit nehezebb, mert Mosta külső részén, Targa-ban van az X3 megállója, igaz, ott van a 23-é is.)

Mellieha: X1 (mindjárt a város szélén áll meg a Belle Vue 1-es megállóban)

Ghadira: X1

Cirkewwa: X1 (Ha Gozo-n van a szállás akkor mindenképp ide kell jönnöd, mert itt a komp)

Ha Gozo-n szállsz meg akkor először át kell menni a komppal, ami Máltáról Gozo-ra ingyenes, ne is keress jegyárusokat, senki nem fogja kérni a jegyed se beszállásnál se kikötésnél. Visszafelé van Gozo-n jegyárus, meg kapu is, 4,65 € egy jegy. Gozo-n minden busz Victoria-ba (Victoria még ma is használatos régi neve Rabat) megy, tehát kikötés után egyből be kell buszoznod a 301-es busszal.

Üdülőhelyek Victoriából:

Marsalforn, Xlendi: 306

Dwejra, Ramla: 302

Kicsit pórul jártam, mivel nem ismertem ezeket a buszokat és mindjárt az elején tettem egy nagyobb kitérőt emiatt, túlmentem nagyon a célon… Azért szerencsésen megérkeztem a szállodába, bejelentkeztem és elfoglaltam a szobám. Meglepetésemre nem volt wi-fi a szobában, de mondjuk nem is kérdeztem mikor lefoglaltam, úgyhogy nem okolhatok senkit. Még jó, hogy volt iPad… Aznap már sokat nem is csináltam, lementem a tengerre, meg sétáltam egyet még az éjszakában, majd megittam egy sört és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel ismét meggyűlt egy kicsit a bajom a buszokkal, mert a faluban egyirányosították a főutcát és emiatt nagy volt a fejetlenség. Végül elsétáltam egy távolabbi megállóba ahol elkaptam az X6-os expresszt (Valletta – Cirkewwa) és bementem vele a fővárosba. Vagyis csak a kapujáig, mert bent gyakorlatilag nincs buszforgalom. Igyekeztem, mert mindenképp el akartam érni a déli ágyúlövést, ami már többszáz éve szokás Máltán. Régen lőttek napkeltekor, napnyugtakor valamint a város kapujának nyitásakor éz zárásakor, de ma már csak a déli lövés van tradícióból. Ez a kikötőben dolgozóknak jelezte a delet régen.

Igaz, hogy csak 4 perccel dél előtt estem be, de a legjobb helyet megszereztem.

Innen fentről gyönyörű kilátás nyílik a Nagy Kikötőre és a Három Városra.

Később még sétáltam kicsit a városban, amit szeretek, mert fantasztikus hangulata van. Benéztem a Knights Hospitallers kiállításra is, de nem nagyon érintett meg, eléggé gyengécske volt. Később még melegebb lett, nem bírtam már nagyon, ezért fogtam magam és lementem Birzebugga-ba fürödni. Málta nem több, mint egy hatalmas mészkőszikla, ezért olyan nagyon sok homokos tengerpartja sincs. A legnagyobb Ghadira Bay (vagy gyakran Mellieha Bay) ami mellett én is laktam mindkét évben,a következő az pedig Birzebugga. Eléggé csendes hely, szinte senki nem volt a strandon mikor odaértem.

Pretty Bay

Megmártóztattam magam és baromi jól esett. Tetszett ez a strand, szerintem kisgyerekes családoknak ez a legjobb a szigeten, mert itt van jó nagy játszótér, park, éttermek.

A frissítő fürdőzés után visszamentem Vallettába, mert éhes voltam. Ettem egy máltai nyúlpörköltet, ami finom, próbálja ki aki arra jár. Lassacskán lenyugvóba tért a Nap. Málta hiába van nagyon délen, mégsem olyan meleg, vagy úgy meleg, mint a kontinens. Hét ágra süt a Nap, de olyan öt óra felé már jobban esik a napon álldogálni, mint az árnyékban, pláne, ha fúj a szél. Vallettában már néha hűvös is tud lenni a házak között ha lemegy a nap. Aznapra már sokkal több programot nem is terveztem, csak annyit, hogy átmegyek Sliema-ba és megiszok valamit valahol a Waterfront-on, kiülve a partra.

Ültem a korzón, gyönyörködtem a kilátásban, stíröltem a jó kis máltai csajokat. A máltai emberek nagy része teljesen kaukázusi kinézetű, az idősek között vannak inkább akik kicsit arabos beütésűek, igaz a fiatalok között is akad. Annyira furcsa is tud lenni, amikor hallom őket beszélni, mert a máltai nyelv nagy része az arabból származik. Teljesen olyan, mint az arab és az olasz nyelv összegyúrva, némi angol akcentussal néha. Ránézésre az írás és a nyelvtan nehéz lehet. Találtam egy közös szót is, ez az “iskola”, igaz, hogy ők az “s”-t “sz”-nek ejtik, és a hangsúly a szó közepén van. A nap legeslegvégén pedig még bebuszoztam Pembroke-ba hazafelé, hogy megigyak valami jó kis koktélt a tengerparton, de nem voltam ott sokáig, mert elfáradtam rendesen. Itt történt meg velem egy eset az ország legmagasabb épülete, a Portomaso Tower előtt, mégpedig az, hogy álltam csak, nézve a telefonom, mikor odalépett hozzám egy negyven körüli szőke, meglehetősen dekoratív nő.

Portomaso Tower

Mosolyog és kérdez valamit tőlem máltaiul. Én csak nézek, mondom neki, hogy bocsi, de nem értem. Erre elkerekedik a szeme és ő kér bocsánatot, mert összekevert valakivel. Hirtelen arra gondoltam, hogy van itt egy hasonmásom, megkeresem, a helyébe lépek, aztán élek itt boldogan.

Ellenben utolsó nap találkoztam valakivel, beszélgettünk egyet és lehűtötte bennem ezirányú vágyam, reálisabban látom a dolgot már most. Majd egyszer odáig is eljutok az írásban, most egyelőre ennyi, mert még a végén rámegy a fél napom…

Nem egyébként ez miatt a helyzet miatt én is tettem egy enyhe kitérőt ma, nem önszántamból. Elsőként az új buszok. Az X1-es nevű expressz járattal jöttem végigamiről azt hittem, hogy megáll Mellieha centrumában, de nem tette. Persze csak magam okolhatom, meg is kérdezhettem volna, de nem gondoltam, hogy a falu déli határában áll csak meg, utána meg a következő településen… Leszálltam a buszról pont Mellieha Bay közepén, onnét ezt láttam:

Mellieha Bay view

Innen viszont elég messze volt a hotel és nem volt kedvem sétálni, ezért felszálltam egy visszafelé haladó buszra, ami viszont végigment a már említett kitérőn…

Na, de itt vagyok. Végre. Elfoglaltam a szobát, ami szintén nem rossz, egy dolog hiányzik, a wifi. Persze ezért sem okolhatok senkit, mert senki nem mondta, hogy lesz, én meg nem is kérdeztem, természetesnek hittem. Persze nagy gond nincs, mert itt lent a hallban van ingyen wifi, közben szocializálódok is. Ráadásul segít, hogy ne üljek sokat a szobában, mert tavaly bizony volt úgy, hogy bepunnyadtam csak a gép mellé.

Már besötétedett, most kimegyek valahova meginni valamit és közben elgondolkodom, hogy holnap mi legyen, mert a mai napnál tovább nem terveztem… Na, de ez így jó.

Mellesleg nekem úgy tűnik, hogy idén sokkal zöldebb a sziget. Oké, nem fű, hanem gaz, de zöld. Lényeg a lényeg, örülök, hogy végre itt vagyok újra. Jólesett látni ismét a már ismerős helyeket, épületeket. Nagyon hiányzott már Málta nekem és nagyon örülök, hogy mégis eljöttem idén májusban is. Ennyi jár az embernek…

Amiről tegnap írtam, az álmatlanság, tovább folytatódott az éjjel. 1 órakor mentem aludni és negyed hétkor már fel is keltem. Sok gondolat járt a fejemben tegnap este (is), még éjfélkor is tervezgettem. Egyfolytában alakítom a tervezetet, újítok. Több információ is csak most futott be, van amit előnyben kell részesíteni, mert nem akarom kihagyni a dolgot. Tegnap este a hazaúton is gondolkodtam, mert a felszállás fél nyolckor lesz, az első busz viszont hat órakor indul és háromnegyed óra az ideje papíron. Én azt gondolom, hogy olyan korán reggel egy mediterrán országban elég ritka a csúcsforgalom, az eddigi tapasztalataim alapján, tehát szerintem fél óra is elég lenne. Tehát lenne még egy egész órám, ami bőven elég, hazafelé úgysem szeretek annyi időt eltölteni a reptéren, mint odafelé. Na de mi van akkor, ha valami előre nem látható esemény történik? Lerobban a busz, defekt, ne adjisten egy baleset? Sosem lehet tudni. A tömegközlekedés nagyon olcsó, a taxi viszont drága, tehát ezt egyből ki is zártam. Nem szarrágóság miatt, mert csóróskodom, hanem mert úgy érzem, hogy 30 eurót nem ér meg és kész. Meglátogattam hát újra a reptér honlapját, ahol nem csak azt tudtam meg, hogy zsinórban másodszor nyerte el Málta az Airport Quality Survey díját tavaly Európában, hanem azt is, hogy egész jó áron van a minibusz szolgáltatás is. Még elalvás előtt le is foglaltam egy helyet. És ha már a megkérdezettek szerint ilyen jó a kiszolgálás a reptéren, ezért kicsit jobban körül is néztem, hogy mit is találok ott. Jól tettem, mivel azt találtam az oldalon, hogy a Melita nevű mobilszolgáltatónak van üzlete ott, holott a saját honlapjuk nem írja. Ez jól jött, mert így egyből tudok menni a hotelbe, nem kell leszállnom Hamrun-ban.

Reggel már úgy ébredtem, hogy “Holnap!” végre megyek. Gyorsan lefutottam a McDonalds-ba reggeliért, visszajöttem és nekiálltam összeírni egypár fontosabb dolgot, amit elmentek magamnak, hogy amikor kell mindig velem legyen. Lementettem az Arriva oldaláról az összes menetrendet és útvonaltérképet, de kivonatosan a fontosabbakat fel is írtam.

Kíváncsi leszek az Arriva szolgáltatására, mert sokan azt mondják, hogy sokkal rosszabb, mint az ATP volt, de mások szerint viszont sokkal jobb. Biztos hiányozni fognak a jó öreg sárga buszok és minden velejárójuk. Miközben ezeket a dolgokat csináltam, kalandoztam picit a youtube-on. Keresgéltem, hátha találok valami újat, sosem lehet tudni. Találtam is! Egy órás útifilmet készítettek (szerintem) osztrák srácok, ami olyan jóra sikerült, hogy fel kellett, hogy függesszem a tervezgetést, mert nem volt elég csak hallani, látni is akartam.

Tetszik a hangvétele a videónak, a megvalósítás. Nem az a száraz, megszokott megközelítés, hanem sokkal szabadabb, nyíltabb, többre nyitottabb film ez. Az elején van egy riport egy buszsofőrrel, még az ATP-s időkből, érezni lehet, hogy milyen volt azokkal a buszokkal utazni. Több helyivel van rövidebb interjú a filmben, mind nagyon érdekes. A végén rendesen helyet kap benne az éjszakai élet, több fiatalt megszólaltatnak. Szeretnék egyszer majd nem egyedül menni, de egyelőre még nem találtam olyat, aki meg tudná engedni magának, legalábbis ezt mondják. Pár új dolgot, érdekességet találtam is benne, de ezeket talán félreteszem máskorra. Érdemes megnézni a filmet, hátha valaki kedvet kap Máltához, a linkeket is azért böktem be, hogy segítségére legyen az esetleges érdeklődőknek.

Azt hiszem a következő poszt már nem itthonról fog íródni, végre…

Szóval, kicsit visszalépve az időben, ’86-ban nagy változások történtek és hirtelen “kinyíltak jobban a határok”, igaz csak nehézkesen, eleinte csak egy irányba. Hirtelen teljesen új emberek lepték el a Balaton partját, méghozzá a “sógorok”. Mint minden rendes ember, mi is kiadtuk a nyaralót az osztrákoknak, akiket nem sokkal később követtek a németek is. Akkoriban volt egy-két év, amikor nem mentünk ki a nyaralóba hétvégenként, mert ugye foglalt volt, de hamarosan meg lett oldva a dolog. Új ismeretségek, új barátságok kötődtek és ahogy érződött a “változó szelek” fuvallata, úgy egyre jobban távolodtunk el néha a magyar határtól, eleinte csak Ausztria közeleső településeihez, de ’89-ben már például az Oktoberfest-et is megjártuk. Persze nem tagadom, hogy a legtöbb utazás azért csak bevásárlásról szólt és a gráci  Metro-ban végződött, de mentünk azért csak úgy meghívásra is. Ilyenkor mindig korán el lettem küldve aludni, de persze még órák múlva sem sikerült, mert az utazás izgalma nem hagyott aludni. Mindig hajnalban, kora reggel indultunk és a mai napig ezt tartom a legjobb időpontnak. Persze ha repül az ember akkor nagyon nem tudja megválogatni az indulás időpontját, de igyekszem mindig a lehető legkorábbit kiválasztani. Most is reggel megyek, igaz a felszállás nem túl korai, 10:20, de az csak egy mozzanata az utazásnak ami akkor kezdődik, amikor ráfordítom a kulcsot a lakás ajtajára. Ez jóval korábban fog megtörténni. A reptér közelsége miatt akár kilencig is itthon maradhatnék, de persze nem fogok. Szeretek előbb ott lenni a reptéren, körülnézni a boltokban, megreggelizni (ami egy utazási szertartás nálam), ilyesmi. Amúgy is új számítógépet kell vennem hamarosan, megnézem mennyivel olcsóbbak az iMac-ek Stansted-en. Ez a része az izgalmas a dolognak, a többi nem annyira. Szeretek utazni, út közben érzem igazán jól magam, de a repülő más. A repülés unalmas. 3-3,5 órán keresztül bámulni ki az ablakon nem túl izgalmas, csak majd akkor amikor ismerős helyek felett repülünk el, már ha idén is ugyanarra vezet a légi folyosó persze. Utána csak hegyek meg felhők vannak, a végén meg csak a nagy víz. Szoktam vinni magammal mindig valami unaloműzőt, de persze egy óra múlva azt is megunom…

A holnapi napot rá kell szánnom a tervezésre. Akartam már csinálni hétközben is, de nem maradt rá idő. Idén még jobban magamra akarom szabni a dolgot és mindenhova tömegközlekedéssel szeretnék eljutni. Én ezt szeretem, hogy amikor elmegyek valahova, akkor úgy élek, azt eszem, iszom, amit a helyiek. Elvegyülni köztük. Soha nem fogom megérteni azokat, akik elmennek a világ végére és egy luxuskomplexumban henyélnek heteken át, nyafognak, ha nincs kontinentális kaja. Ebben mi lehet a jó, azt nem tudom. Vagy például az utazás megszervezése, most is megkérdezték, hogy melyik irodával utazom. Én komolyan mondom, hogy aki Európán belül utazik, annak nincs szüksége egyikre sem. Minek? Kinézni a helyet, rákeresni a helyi hotelekre, felvenni velük a kontaktot. Segítségnek lehet használni a Tripadvisor-t, persze 100%-ig erre sem kell hagyatkozni teljesen. Utána felmenni a Skyscanner-re, kiválasztani a legmegfelelőbb jegyet. Vagy fordítva, a jegyhez a szállodát és kész. Persze meglehet, hogy az utazási irodában jobb áron adják a szállást, mint ha személyesen foglal az ember, de megfigyelhető, hogy az ilyen olcsó, irodás szobák általában nem a legjobbak. Tavaly is volt egy ilyen sztori, egy pár fejenként 25 eurót fizetett és egy “sötét szobát kaptak a lift mellett”, én fizettem 40-et és egy minden igényt kielégítő stúdiót kaptam, igaz, kilátás csak a medencére volt, meg a napozókra, de hangulatos volt. Csak átmásztam az erkély korlátján és már úszkáltam is. Idén más lesz, a szálloda garantálta nekem a kilátást az öbölre, írásba is kaptam tőlük.

Még kettőt kell itthon aludni. Már amennyire menni fog. Természetesen baromira nem érdekelne az sem, ha nem aludnék semmit sem indulás előtt, tavaly se tettem, igaz, akkor 6:30 volt a felszállás. Készülődöm addig, bár sok mindent nem kell. Az útiterv ami kell, hogy el ne felejtsek elmenni valahova, ahova elszeretnék. Holnap neki is állok az iPad-en, felhívtam pár mobilszolgáltatót, hogy tudok-e venni SIM-kártyát ami nem előfizetéses. Egyetlen szolgáltatónál van, ami csak virtuális szolgáltató, na de nagyon nem érdekel persze, csak legyen nálam a tábla amikor kell, térkép, útiterv, appok információkkal bármikor menjenek amikor szükség lesz rá.

Azért beállítom reggel hatra az ébresztést, hátha akkor meg rámtör a téli álom…

Hát mit kerestetek ilyen kétségbeesve, cukipofák?

Mellieha bay view

Közben ráérős időmben tervezgetem, hogy mit is fogok idén csinálni. Feltöltöttem a youtube-ra egy útifilmet, amit tavaly követtem. Az első fele nagyjából meg is volt, Vallette, a Három Város, Marsaxlokk, Blue Grotto, vagyis Málta déli része megvolt. Jártam még Gozo-n is, amit idén kihagyok azt hiszem, mert olvasom a Malta Times-ban, hogy mindenfelé útmunkák vannak, nehézkes lett a közlekedés. Sok gozitán írogat a fórumokban, nem éppen az elégedettségüknek adva hangot. Persze még meglátom azért, mert tavaly csak Mgarr-ban és Victoria-ban voltam, jó lenne azért pár csendes kis gozoi települést meglátogatni. Idén elsősorba a sziget belseje érdeket, Mdina vagy Mosta, de van még pár érdekes hely, ami a feljebb említett videóban is látható.

Aztán persze a vizet sem kerülöm el, idén minden bizonnyal meglátogatom Kamino szigetét is, ahol pár órát megpihengetek a Kék Lagunában.

Blue Lagoon Comino

Már néztem programot, egy társaság hajóján fogok menni, egész napos program lesz pár euróért, körbehajózzuk a szigetet, utána kikötünk. Lesz pár szabad óra, amikor lehet pihenni a lagunánál, vagy felfedezni a kicsi, másfél négyzetkilométeres szigetet. A nap végén még behajózunk Mgarr kikötőjébe is, tehát egy kicsi Gozo mindenképp lesz a héten… Aztán lemegyek a tenger felszíne alá egy kis szafarira, ez is érdekel. Ráadásul ez Bugibba-ban van, ott is eddig csak átutazóban voltam, tehát összekötöm a városnézéssel a dolgot.

Amúgy gondolkodom rajta, hogy a hotelben bérelek egy biciklit és azzal tekerek el egy-két helyre, leginkább a nyugati part kietlen helyei jöhetnek így szóba. Néhány helyre vissza is akarok menni, Valletta kihagyhatatlan, Sliema vagy Pembroke szintén.

Csak legyen elég idő mindenre.

Mondjuk az sem baj, ha nem lesz, mert majd akkor legközelebb is lesz mit csinálni. A hétvégén kicsit kalandoztam és új úticélt kerestem magamnak. Sikeresen meg is találtam magamnak, Gibraltár lesz az.

Gibraltar

Mivel Gibraltár nem olyan kifejezetten nagy, hogy egy hetet el lehessen tölteni, ezért először egy hosszú hétvégében gondolkodtam, majd megnéztem a repülőtér oldalát, hogy némi infóhoz jussak és akkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy Gibraltárra csak két országból érkeznek járatok és csak ugyanebbe a két országba is mennek. Ezek az Egyesült Királyság és Málta…

Tehát a terv a következő, legközelebb…

ps: Kaptam egy üzenetet egyik olvasómtól aki az előző utakról kérdezett. Ha még valakit érdekel, akkor itt megtalálja:

Párizsról csak ennyi maradt fent egy “baleset” miatt… (képek)

Riviéra                (képek: Nizza, St. Tropez, Cannes)

Monte Carlo      (képek)

Málta 1               (képek: Valletta, Mellieha, Gozo, Három Város , Marsaxlokk, Blue Grotto)

Málta 2

Málta 3

Portugáliáról nincs semmi, de az csak egy hétvége volt, legénybúcsú, szóval ittunk két napig…

Annyira megszerettem a kis szigetet, pedig csak hasra ütésre választottam ki.

Ez az április-május az az időszaka az évnek, amikor utazgatni szoktam. Szeretem ezt az időt. A múlt héten volt egy éve, hogy Máltán jártam. Pár hete kezdtem kicsit lehangolódni, mert az év eleji tervekkel ellentétben úgy kellett döntenem, hogy idén, legalábbis április-májusban, nem megyek sehova. Több ezer fontot elköltöttem az első negyedévben, kocsi, tévécsere (amit szintén nem bántam meg, imádok 3D-ben játszani, filmet nézni), ráadásul mikor itt volt az egyik barátom otthonról akkor egy pofás kis összeget kidobtam az ablakon, ami az én hibám volt, ez van. Szóval meg kell húzni a nadrágszíjat, de nem az utolsó lukig szerencsére.

Mindezek ellenére szombaton hoztam még egy döntést.

Feljebb említettem, hogy a döntéseimben nem (nagyon) hagyom, hogy engedjek a külső behatásoknak, de néha nem tudom figyelmen kívül hagyni őket. Mindennek ellent tudok állni, csak a csábításnak nem. Szombaton este a Ryanair személyében megjelent a csábító. Szeretem őket, már vagy hússzor repültem velük, egy alkalommal sem volt semmi gond, mindenhova időbe értünk oda, úgyhogy 100%-ig vagyok elégedett ellenben a wizzair-rel, akikkel eddig csak egyszer repültem oda-vissza, de abból elég is volt. Szóval, szerintem tudták, hogy én szeretnék Máltára menni idén is. Bevetették tehát a legveszedelmesebb fegyverüket, az “akciós jegyet”. Támadásukhoz cinkost is találtak a skyscanner képében, ahol rámvetették magukat.

Kihagyhatatlan ajánlat volt.

Nagyon fel vagyok dobva, hogy mégis sikerül eljutnom Máltára idén is, épp miközben ezeket a sorokat írom, csinálom a foglalást is a szállodába, megküldték az ajánlatot, ami elég jó, válaszoltam is nekik. Igaz, hogy lenne most is más helye ennek az összegnek, de tudom, hogy ezt sem fogom megbánni. Szeretem Máltát és sok mindent nem láttam még belőle akkor is, ha egy pici szigetről van szó. Na jó, gyakorlatban 3 pici szigetről. Szinte semmit nem láttam még az északi részéről az országnak, a déliből már majdnem mindent. Gozo-n is szeretnék idén több időt eltölteni és Camino-t is meg kellene látogatni pedig aztán ott semmi nincs csak egy hotel. Persze azt sem fogom bánni, ha ez az egy hét sem lesz rá elég, mert akkor megyek majd mégegyszer.

Igaz, akkor is megyek majd, ha már mindent láttam…

Pénteken ügyet intéztem a parkolóházas céggel, mert egyszerűen olyan lusták, hogy iszonyat. Már három hete beszéltem velük, ugyanis jogosult vagyok egy 33%-os kedvezményre náluk, de mintha a falnak beszélnék… Bementem tehát az irodájukba és addig nem jöttem ki, míg nem beszéltem valakivel. Szerencsére sokáig nem is tartott a dolog és másnap reggelre emailban el is küldték a papírokat. Legalább ezzel is sikerült spórolnom kicsit.

Szombat reggel lementem reggelizni. Útközben találkoztam egy barátommal aki épp golfozni tartott. Meginvitált, hogy menjek ki vele, lesznek ott még páran, szép az idő, jól fogjuk érezni magam. Mondom miért ne, még úgysem voltam rendes golfpályán. Reggeli után kisétáltam a pályához, mivel itt van tőlem pár perc sétára.

Kicsit nehezen találtam meg a srácokat, mivel már elkezdték a játékot, én meg azt se tudtam, hogy melyik lyuk hol van. Végülis megneveztünk egy pontot ahova egyikőjük kijött elém. A park maga gyönyörű és engem is elkapott a fíling, hogy milyen is lehet kijárni golfozni. Nem sokkal később ki is próbáltam a dolgot. Megkérdeztek, hogy ütnék-e egyet én pedig naná, hogy igent mondtam. Gondolom mondanom se kell, hogy teljesen béna voltam, egy jó mozdulatom nem volt és ezt mindjárt a fejemhez is vágták. Csapkodtam a földet, füvet, levegőt és egyszer-kétszer eltaláltam a labdát is. Két órát töltöttem el velük és baromira jól éreztem magam. A golfban a legjobb, hogy nem kell kapkodni, a legtöbb időt sétával tölti az ember és beszélget erről-arról. Most ott tartok, hogy utánanézek valami tanfolyamnak, ahol megtanítanak játszani, mert ezt most szeretnék. A klubba negyed évre £250 a tagsági, ami ha úgy nézzük akkor nem is sok. Ebbe az összegbe  beletartozik minden, használni lehet mindent. Persze tudom, hogy nem leszek 1-2 hét alatt jó játékos, de nem érdekel, senki nem profinak született. Amúgy a klub maga nagyon jó, ez az:

Utána pedig bringáztam egy nagyot, körbetekertem a várost, meg betekertem a közeli erdőbe is. Régebben arra gondoltam, hogy ha kijön a jó idő, akkor majd bringával járok dolgozni, de annyira megszerettem a kocsimat, hogy szerintem ezt a tervem feladom… De azért fogok majd bringázni is, csak majd a szabadidőmben.

Este pedig tévéztünk meg iszogattunk keveset, elvileg névnapom volt. Tegnap kezdődött az itv-n a Britain’s Got Talent nevű tehetségkutató műsor. Nem vagyok rajongója az ilyen jellegű műsoroknak, de ezt szinte mindig nézem. Valahogy nem tudom nem nézni. Tényleg neveznek néha nagyon tehetséges emberek, érdekes számok. A tegnapi adás, az első meghallgatás, nem volt túl nagy dobás egészen az utolsó számig olyan közepes volt. Aztán jött két fiatal, egy 16 éves lány és egy 17 éves fiú. A lány teljesen hétköznapi volt, viszont a fiú egészen más. Nagy súlyfelesleggel küzd, ráadásul kicsit gátlásosnak tűnt, félénk volt. Ezt ő maga is beismerte a fellépés előtti kis videóban. Aztán olyat tett amitől csak elismerően tudtam bólogatni. Érdemes megnézni, valószínű, hogy a srácnak hatalmas változás fog beállni az életében…

Sajnos beágyazni nem lehet, ezért itt a link a youtube-ra.