Kétféle érzés van bennem az autóvásárlással kapcsolatban. Teljesen olyan, mint a filmekben amikor a képzeletbeli angyal és ördög ráül az ember vállaira és onnan suttognak a fülébe. Az egyik, az “ördög” azt mondja, hogy vegyél, igen, kell az, hogy kényelmesebb legyen az életed, hogy nem kelljen többet tömegközlekedésre várnod és, hogy utazgass. A másik, az “angyal” meg azt, hogy ne vegyél, hiszen elég komoly összegbe kerül a fenntartása, autószerelő ismerősöd sincs itt, aki esetleg segíteni tudna ha valami baj van és, ha már baj van akkor a kocsi is csak egy újabb púp a háton, viszi a pénzt, ráadásul arra akkor is képes, ha már nem működőképes esetleg már nincs is meg. Sokáig az “angyal” mondta azt, amit én is gondoltam, hiszen tömegközlekedni egyszerű, közel a megálló, az állomás, ráadásul olyan helyen is lakom, ahol minden üzlet ami nekem kellhet 200 méteren belül megtalálható. Néha persze az “ördög” is igazat mondott, pláne, amikor késések, vagy kimaradások voltak a vonatokkal, ilyenkor volt, hogy esőben álltam és vártam hosszú perceket…

Hazafelé mondjuk úgy, hogy nem érdekel, ha késik a vonat, persze ez sem teljesen igaz, de munkába menet ki nem állhatom. Nem szeretek késni, egy percet sem. Szeretem a pontosságot, szeretem, ha időben ott vagyok ahol lennem kell.

Elhatároztam hát, hogy kocsit veszek.

Az emberek jelentős része itt gyorsan beruház egy kocsira, mert maga az autó nem kifejezetten drága mulatság, ami sok az a biztosítás de az se mindenkinek. Nekem iszonyat magas lesz a kötelezőm, két okból: 1. a címem miatt, a belvárosban, egy sétálóutcában lakom. Ha a szomszéd utcák valamelyikén lévő címekre regisztrálnám az autót akkor több száz fonttal lenne már olcsóbb. 2. 4 éve nem volt biztosítás a nevemen, tehát kezdhetem előről az egészet, az otthoni A0-nak megfelelő szinten.

Amúgy nagyjából az autóról meg lehet mondani, hogy a tulajdonos merről érkezett a Királyságba. A magyarok általában persze BMW-t vesznek, mert hát ugye otthon az a top, de jelentős részük meg Golf-ot, mert az a másik. A lengyelek viszont szinte mind Passat-ot vesznek ezzel szemben. Igaz elenyésző százalékban, de még mindig kelendő az Audi is (4) persze ez már korán sem akkora “státuszszimbólum” mint a BMW. Sokat gondolkodtam mit is vennék, de sosem találtam olyan igazán kedvemre valót. Amióta megjelent azóta szeretem a kis Tigrákat, de be kell látni, hogy már a legfiatalabb közülük is öreg, az újabb Tigra pedig nem Tigra. Gondoltam, hogy veszek egy Focus-t mint annyian, végülis olcsó móka. Rágódtam már mindenen, a teljesen megszokott modelleken keresztül a kicsit nem hétköznapiakig. Sokáig a Celica-nál voltam leragadva, mert nagyon tetszik a forma amit megtestesít.

 

Vicces, de például a Celica biztosítása jóval olcsóbb lenne egy Focus-énál. Kicsit utánaérdeklődtem, hogy miért is van ez, amire azt a választ kaptam, hogy mert a Focus-t jobban lopják. Két okból is, egyik, hogy egyszerűbben el lehet lopni a legtöbbjét, a másik, hogy sokkal több is van belőle. Ebben mondjuk van valami. Gondolkodtam még Volvo-n, vagy Saab-on is, némelyik eléggé tetszetős is. Volt egy időszak amikor meg valami egyterűre gondoltam, merthogy az milyen jó lehet, ha egy hosszabb útra indul el az ember. A CR-V ami a legjobban izgatott ezek közül, de már alábbhagyott a vágy. Sőt, kedd este óta minden eddigi vágyam utáni izgalom lecsillapodott bennem…

 

Szabadnapot vettem ki keddre mert volt némi elintéznivalóm. Délutánra szabad voltam és úgy határoztam, hogy az eddigi neten való autókeresgélést felcserélem pár percre egy valódi autók közelében eltöltöttre. Van pár autószalon a város határában, kimentem hát, hogy nagy vonalakban, durván körülnézzek. Szerencsémre az ott dolgozók nem olyanok voltak mint mondjuk egy híradástechnikai boltban, vagy mobilszaküzletben, ahova épp csak fél lábbal lépek be de már 5 eladó a nyakamban van, hogy mit szeretnék?

Mit bazmeg, körülnézni. Előbb.

Szóval így sétálgattam a francia autók és a Vauxhall-ok sokasága között, mikor az épülethez közel, egy eléggé központi helyen pár “prémium” autót pillantottam meg.

4 autó volt egy körben kiállítva, egy S2000, egy Supra, egy mittoménmilyen Mercedes és egy fekete bestia. Le se bírtam venni róla a szemem.

Ismertem már a típust régóta, szerzett magának már nevet, de olyan kifejezetten sokat nem tudtam róla. Amikor megláttam az árát akkor pedig mintha a többi autó a környékről el is tűnt volna, csak én meg ő, ketten ott a kör közepén. Ezt az áhítatot pillanatot az egyik eladó törte meg, aki a semmiből odakerülve beszélgetést kezdeményezett. Közvetlen volt, rohadtul közvetlen. Persze “mate” voltam egyből, bár nem éreztem azt, hogy csak azért, hogy otthagyjam a pénzem. Persze a tényen ez mit sem változtat. Scott, az eladó, mesélt picit a kocsiról, majd felajánlotta, hogy  győződjek meg róla személyesen.

- Van jogsid?

- Van, de most nincs nálam.

Nem mintha ez Angliában bármi gondot is jelentene, nem is értem miért mondtam így. Talán meg voltam illetődve.

2 perc múlva kihajtottunk a Third avenue-ra, majd onnan rátértünk a Second avenue-ra. Az út végén balra mentünk a 414-es úton így kipróbálva a közúton való közlekedést is a drágával. Az út visszavezet a városba, ahol balra fordultunk a Mandela avenue-ra, majd továbbmentünk annak folytatásán a Fourth avenue-n.Aztán már csak egy kanyar volt vissza a Harberts road-ra és utunk véget is ért…

 

- Na?

Nem tudtam hirtelen mit felelni, épp csak kikászálódtam a fekete bőrülésből. Vártam az ilyenkor szokásos kérdést, hogy akkor megveszem-e. Ezt a részét utálom a dolgoknak a legjobban, amikor már az ember ki is próbál valamit és utána az addig szinte “barát” eladó egyből morcos lesz és ha nemet mondasz akkor le is szar. Ezzel szemben Scott megkérdezte, hogy akarok-e valami többet tudni még az RX8-ról, mennyire ismerem egyáltalán? Mondtam, hogy ismererm (ha nemet mondtam volna akkor lehet rámsózza, bár nem tűnt olyannak, mint az otthoni eladók többsége), persze nem mérnöki pontossággal. Behívott egy teára. Na mondom, tesztvezetés, tea, ebből mekkora leszarás lesz mikor nemet mondok…

Beszélgettünk bent vagy negyed órát, mindenféléről, Magyarországról, munkáról és persze az RX8-ról is. Elfogyott a teám, majd az övé is. “Nna…”

Felkeltem a fotelből, jöjjön aminek jönnie kell, sajnáljon le.

Scott is felugrott, a zsebéhez nyúlt és egy névjegykártyát adott át.

- Ha érdekel az autó csak dobj egy hívást aztán lebizniszeljük!

- Oké, köszi.

Annyira meglepett, hogy ilyen is van, olyan eldó, aki tudatában van annak, hogy azért mert bementem a telephelyre még nem biztos, hogy veszek is valamit. Jólesett.

Persze a kocsit nem veszem meg, legalábbis ezt nem.

Még nem.

 

Kicsit jobban beleásom magam az RX8-ba előbb, mert egyfelől többen azt mondják, hogy motorja nem valami strapabíró, mások meg azt, hogy csak oda kell rá figyelni. Ki kell derítenem mi az igaz, mert ha csak odafigyelést igényel a Wankel-motor, akkor nincs gond, tavasszal veszek is egyet.

 

Persze azért most preferálnám ha vezetett szervízkönyves modell lenne…