Régóta együtt voltunk, átmentünk rengeteg kalandon, átutaztuk fél Európát. Most mégis különválnak útjaink…

A kezdetektől, a születésétől velem volt. Az első naptól fogva.

Nem sokkal utána kiderült, hogy a testvérei nagyon betegek, születési rendellenességük van, nagyon korán halnak. Tudtam, hogy ő viszont nem olyan, ő különleges. Az is. Már nem is tudnék ikertestvért mutatni neki, csak képen. Nagyon jól elvoltunk még az utolsó napokban is, rengeteg új kalandnak néztünk elébe az év végére. Így volt ez pénteken is, mikor egy új, hatalmas kaland kezdődött. Volna.

Épphogy belevágtunk, mikor valami történt…

Kikapcsolt magától és az ilyenkor szokásosan egyfolytában pirosan világító szeme csak villogott. Próbáltam újra bekapcsolni, de nem reagált, csak pislogott tovább. Aztán egyik érintésemre mégis csak életjelet adott, csippant egyet ahogy bekapcsolt, de röviddel ezután megjelent a legnagyobb félelmem is a Sárga Szem. A halál sárga szeme… Újra kikapcsolt.

Itt a vég gondoltam elkeseredve. A főkapcsolóhoz nyúltam ami olyan, mint amikor valakinek a szemét csukják le. Kikapcsoltam és a piros szem kihunyt.

De nem lehet így vége! Mondtam magamban, majd visszakapcsoltam a főkapcsolót. Ekkor történt meg a csoda. Újra világított a piros szem, majd mikor bekapcsoltam zöldre váltott és mintha mi sem történt volna ment minden tovább. Ilyen nincs és mégis van.

Két órát töltöttünk együtt újra, de nem tudtam úgy vele lenni, mint azelőtt. Folyton csak az járt a fejemben, hogy bármelyik percben újra feladhatja. Felhívtam egy specialistát, azt mondta, hogy csoda, hogy újra tudtam indítani. Csak azért volt, mert ő különleges…

Persze tudtam, hogy ez itt már csak idő kérdése. Gyorsan döntést kellett hoznom, hogy most mit csináljak.

Ha most otthon élnék még akkor egyszerű lett volna a döntés, vége a korszaknak, nem hinném, hogy meg tudtam volna engedni magamnak egy cserét. Itt viszont más a helyzet.

Elengedtem. Elköszöntem tőle. Letettem.

Ezekután lementem a boltba és vettem egy másikat. Egy újat, egy rondát. Mert az új minden, csak nem szép. Kaptam hozzá pár dolgot ami nem kell, meghirdettem az eBay-en, most pedig éppen túlvagyok az utolsó együtt töltött perceinken. Még utoljára bekapcsoltam, de már nem emlékezett rám. Kitöröltem magam a memóriájából. Nézett rám idegenül, hidegen. De én tudtam, hogy ez ő… Most pedig megyünk az utolsó utunkra.

Leviszem a használtkereskedésbe, egész jó árat adnak érte, az új árának majdnem a kétharmada visszajön, ha eladok mindent.

Köszönök mindent.

És sosem felejtelek…