Tartja a régi mondás, holott ez már közel sem annyira állja meg a helyét, mint tette egykoron. Természetesen a homlokegyenest ellenkezője se állja meg a helyét, de közelít hozzá.  személy szerint alapjában elvagyok a lengyelekkel, bár vannak kivételek. Érdekes, hogy annyira zárt közösséget képesek fenntartani úgy, hogy közben ilyen sokan vannak. Ez betudható a nyelvtudás hiányának, mivel rendesen angolul talán húszból egy ha tud. Ezért aztán mind a munkahelyen, mind a magánéletben inkább csak egymás társaságát keresik, néha a szláv nyelvcsoportba tartozókéval együtt. Amúgy ha egymással van bajuk akkor azt elég keményen tudják lejátszani. Ha valaki nem lengyellel van a gond akkor az egyszerűbb; nem beszélnek vele.

A (most már csak volt) főnököm is lengyel, akivel elég sokáig úgymond jóban voltunk. Kapcsolatunk teljesen a cég kapuin belülre korlátozódott, ahogy kiléptünk, elfelejtettük egymást. Bent viszont jókat eldumáltunk, általában egy harmadik kollégánk társaságában.

Aztán amikor tavasszal elkezdődött az új rendszerre való felkészülés, a tanfolyam, akkor engem választott(ak) ki back-upnak, hogy ha ő nem érne éppen rá, akkor én kisegítem. Persze már az elején ráunt és engem küldött el a tanfolyamra, aztán arra számított, hogy majd én meg összefoglalva megmutatom neki, hogy mit hogyan merre meddig. De annyi volt a tanulnivaló, hogy ezt így nem lehetett megoldani szerencsére. Ez a dolog és az, hogy egy ctrl+c – ctrl+v kihívást okoz neki, belekényszerített valakit abba a helyzetbe, hogy back-upból előrelépjek super-userré.

Az igazi gondok ott kezdődtek amikor vége lett a tanfolyamnak.

Megállapodtunk egy munkarendben a következő pár hétre, hogy felváltva dolgozunk, nem fedjük egymás munkaidejét. Beleegyeztem. Amikor viszont váltanunk kellett volna, akkor meg szó nélkül belehazudta a szemembe, hogy mi ebben állapodtunk volna meg és azt mondta, hogy ezekután is a délutáni órákban KELL dolgoznom. Persze szóvá tettem, hogy ez nem így volt, erre egy szánalmas döntéssel lezárta a vitát.

Aztán innentől jöttek a kisebb-nagyobb húzások, amik nem egészen tetszettek. Például olyanok, hogy behívott túlórázni, de nem engedte, hogy bejelentkezzek a számítógépbe és csináljam a könyvelést, hanem azt kiadta egy két hete ott lévő ügynökségi dolgozónak, engem meg utasított, hogy pakoljam, hordjam a raklapokat. Aztán mikor leégett a cég, az új helyen csinált olyanokat, hogy például azt mondta, hogy mindenkivel megbeszéli hogyan dolgozzon, milyen munkarendbe, de engem kihagyott és egyenesen beküldött a délutános műszakba egymás után minden héten. Aztán mikor felreppent az éjszakás műszak híre, akkor megkérdezte csinálnám-e. Adott majdnem egy nap gondolkodási időt, én meg elvállaltam. Innentől kezdte el a legpiszkosabb dolgait…

Először is, amire megkért(ek), hogy mit csináljak éjszaka, azt csak 1 éjjel csináltam, következő este már jött valaki más, én meg egyszerű targoncásként folytattam. Persze zavart, mert nem arra mondtam igent, de akkor úgy gondoltam, hogy most mindegy, csak a cég menjen újra. Aztán két hét múlva beszélgettem egyik lengyel kollégával akinek elmondtam, hogy ez nem nagyon tetszik nekem, én nem erre mondtam igent. Mit ad Isten, másnap jön a főnököm és szinte az én előző nap használt szavaimat visszahallva jópofizik, hogy nem erre mondtam igent, ha nekem nem tetszik akkor csak szóljak neki, aztán visszajöhetek a nappalos műszakba. Ez elég gyanús volt, meg pláne az, hogy “visszamehetek”. Miért nem mehetnék, bármikor megtehetem. Önként vállaltam, addig ameddig akarom. Nem kell engedély. Sejtettem, hogy ebből olyasmi lenne, hogy én beszélek vele, hogy szeretnék visszamenni, amire ő meg bemegy a manageremhez és lesajnálva elpanaszolja neki, hogy én nem vagyok hajlandó tovább éjszakás lenni. Éppen ezért egyenesen a manageremhez mentem egyik reggel. Készséges volt, azt mondta megkérdezi a főnököm, hogy mi az ábra, de mivel gyakorlatilag éjszaka nem volt mit csinálni ezért azt mondta, hogy biztos visszamehetek. Másnap este megyek be, vár egy mail és mi áll benne? A managerem megkérdezte a főnököm aki azt mondta, hogy nincs rám szükség nappal, megvan a részleg nélkülem is. Hoppá. Tehát három napja odajön hozzám, hogy hiányzik a munkám nappal, ma meg azt mondja, hogy egyáltalán nem? Ráadásul nemrég tudtam meg, hogy ekkor egy másik srácot is megkérdezett egy másik részlegről, hogy nem-e menne át dolgozni oda mert kevesen vannak. Na?

Szóval ilyesmi dolgokat csinált, míg egyszer csak meguntam az éjszakát és közöltem, hogy befejezem. Persze nem tudott ellene mit tenni, a feljebb írt ok miatt. Két hétre rá pedig jött ez a felkérés a manageremtől az új munkakörre, amire igent mondtam és csinálom is. Ez sem tetszett neki, mikor igent mondtam teljesen kikelt magából, hogy ez neki nem tetszik, ő majd beszél a manageremmel, hogy ez nem lesz jó. Persze ahhoz ő még kicsi…

De azóta se adja fel, még most is úgy parancsolgat, mintha a főnököm lenne, pedig már nem az, ezt épp ma tudattam vele. Kiadott valami munkát mire én közöltem vele, hogy előbb megkérdezem a főnököm… Ráadásul ma bemegyek és nincs laptopom. Odajön hozzám azzal hogy nekem most úgysem fontos, a volt kollégáim használják. Persze mindjárt szóvá is tettem a megfelelő helyen, hogy ez így nem frankó, mert ugye a munkakapcsolatot mailban tartjuk én meg nem látom őket.

Meg ami még feltűnt, hogy állandóan erőlteti rám az éjszakás műszakot. A héten kétszer is felhívott, hogy én nem éjszaka fogok dolgozni? Nem mintha köze lenne hozzá…

Múlt héten magas felkérésre egy hétig újra éjszakáztam és megkértek, hogy péntek éjjel vezessem én az egész céget. Mentem kicsit előbb, hogy rendesen lebonyolítsuk a műszak átadás-átvételét. Tőle vettem át, délutánt csinált aznap valaki helyett. Nekiállt velem a szokásos bratyizós módon beszélgetni, aszongya: januártól az éjszakás főnök nem akarja tovább csinálni, bevállalnám-e, mint művezető? Mondom nem. Elkerekedett szemmel néz, hogy miért nem? Mondom mert nem akarok egész életemben éjjel dolgozni. Reggel ezt elmeséltem a váltásnak és akkor világosodtam meg… Az információ, amit eddig nem tudtam, most megvilágosított. Ebben a pozícióban egyedül az ő szerződésében van benn, hogy ha kell valakinek éjszakában dolgozni, akkor őt küldheti a cég. Más pedig nem akarja csinálni, senki sem, vagyis ha nincs önként jelentkező, akkor ő fog menni. Most megpróbál fontosnak látszani, de nehéz, mert nemrég volt 2 hét szabadságon és hamarosan megint megy másik 2 hétre, a részleg pedig addig is megy nélküle. Persze, hogy megy, ott egy csomó manager, ha kell valami…

Tehát most engem akar meggyőzni, hogy vállaljam el és olyanokat is meg mer engedni magának, hogy előléptetést ígér. De, hogy honnan veszi ezt…

Szépen belesétált a saját csapdájába, most meg issza a levét. De nem bánom, ő akarta így.

Az én utamba nem tud állni senki.